We’ve updated our Terms of Use to reflect our new entity name and address. You can review the changes here.
We’ve updated our Terms of Use. You can review the changes here.

Self Titled

by Idol Of A Broken Mind

supported by
/
  • Streaming + Download

    Includes unlimited streaming via the free Bandcamp app, plus high-quality download in MP3, FLAC and more.
    Purchasable with gift card

      $7 USD  or more

     

1.
Jövőkép 02:03
-Látod már? -Igen látom.. -E hely volt, hol álmunkat..most sivatag -Sok cél volt, de nem volt elég. Most nincs semmi. Semmi, mi segítene kimászni a mélyből. Pedig kerestem..kerestem szüntelen. -Nem nyughat a lelkem. Nem törődhetek bele a reménytelenségbe. Rég volt már, igen rég.. de felejteni nem lehet
2.
Kevés vagy, mert túl nagy a szíved Darabokra törve elosztogatod És mindezek után még mindig azt hiszed, lesz ki viszonozza áldozatod? Elzsibbadtam, mert vállat neked csak én adtam! Nem látok már, a szememben az ér elpattan! Fejem fölött verejtéktől roskadozó felhő, kerget engem mint egykor én téged, s téged pedig ő! Az a hely már messze van, nem is látom, miből lett ez a romlott ember! Nem kell figyelj, hogy lásd nem ártott, ki tenyerét tartja de kérni nem mer! Szétrobbant az indulat! Törtem magam eleget! Hogy hihetsz még annak, aki mindenkit csak hiteget! Melléd álltam volna, de felnyitottad a szememet! Nem hiszek már benned sem, törtem magam eleget!
3.
Az Ítélet 04:41
Már látható a sors, megíródott a vég, Hát ránk szakad a fekete felhőkben fuldokló ég! Összeomlik minden, a romok ránk zuhannak, A régen őrzött álmok holttestek alá fulladnak! Átszakad a gát, ami feltartotta a valóságot, A törmelékes víz elnyel minden hazugságot! A világot az igazság árasztja majd el, És a mi napunk mar többé nem kel fel! Felvirradt hát a pusztulásunk napja, Kevés lesz ide a világ összes papja Itt az idő, az ítélet eljött értünk, Feloldozást már hiába remélünk! Testvéreink temetjük a szennyezett földbe, Ellenségeink fejét hajtjuk anyai ölbe Most kezd felgyúlni az összetartás lángja? Csak egy haraggal táplált éghetetlen fáklya. Felvirradt a napja! (A pusztulásunk napja!) Kevés minden papja! (A világ összes papja!) Az idő eljött értünk! (Az ítélet eljött értünk!) Feloldozást hiába remélünk! Megszűnik a világ, amit nem is szerettünk, De mégis életünkért sírva könyörgünk Már nincs mibe kapaszkodni, elsodor az ár, De ne sírj barátom, nekünk most a halál jár!
4.
Valamit várok, hadd jöjjön: van remény! Itt állva a kipusztult világ közepén! Lépni nagyon nehéz, a parázstól, de sietnem kell: menekülök a mától! Rohanva keresek egy új helyet, hol újrakezdhetném az életet, mert ide a szárazságba születve, már nem maradt senki, csak én és te! Hegyen és völgyön átverekedve, keresem már, hogy hol lesz a vége? Fák szakadnak le, elém az útra Vérző sebek kínoznak, újra és újra Nem üldöz más, csak a homokvihar, mivel itt már lassan minden kihal Sötét az ég, a fény amit várok Sivatag lett, mi egykor otthon volt Az első jelig, meg nem állok, ami megmondja, hogy nincs már gond Romhalmazokon, átverekedve várom már, hogy hol az út vége?
5.
Közeleg a nap mikor, össze kell majd fognunk! Hamis prófétáinkat, örökre elhantolnunk! Vérbe fogjuk fojtani, a hazugot, s barátait! Eleget ült már felettünk, szakítsuk le szárnyait! Félelme, árnyékban próbál zsákutcába vezetni Falakat emel, házakat bont, vérünket üldözi Fél tőlünk, mert minket sosem tud megállítani Féreg menekülj, nem sokára rád fogunk találni! Már látom, hogy fázol nézem ahogy sírsz nevetek, mert már most nyakadon a kötél!
6.
Mi már mindent elvettünk tőle, s lassú szenvedését némán tűrte! Haraggal perzseltük fel a hátát Így hogy alhatná örök álmát? Sosem volt szüksége ránk Testvéreim, elhagyott anyánk! Szerettünk itt lenni Pillanatra fontosnak tűntünk Kihunyt a tűz, melyet oly régóta őrzünk Szerettünk itt lenni Tengereink, mélykékben játszottak Szemeink ellenben, téli sötétségben mártóztak Füstbe burkolóznak gondolatai Erősen próbál levegőért kapkodni Negédes folyói olajtól elzárva Gondolkoznak, mit hagyhatnak még hátra Sosem volt szüksége ránk Testvéreim, elhagyott anyánk! Most imát mondunk érted Hasítsd fel ránk forró méhed!
7.
Félelemmel gyilkold fajtád saját véred Életeddel védd a gazdád védd a néped Fegyvert kézbe, attól kapsz majd üdvösséget Kapj már észbe, mások érdekeit véded! Küldd előre a néped, ha véded Az aknamező lesz a véged Végül lyukas szívvel a mocsokban fekve Nem tudod mire volt jó ez az élet! Mocsokban úszó lelked Menthetetlenül elfelejted Báb vagy egy hadseregben Mely nem beszél csak végletekben Az ösztön kontrollálja testedet Öntudatlan pánikbeteg Rettegésbe kódolt gép vagy Agymosott lény, szívedben fagy Része lettél a rendszernek, mi nem ereszt el Zűrzavarral, dicsfénnyel Hazugsággal, pénzzel Holtak közt úszó lelked Mindörökké elfelejted
8.
Nem látom magam, mert a sötétben megvakultam Kereshetsz a szobában, de a tömegben mind én vagyok Csak zajt hallok pedig megsüketültem Én üvöltök, de mégsem hallotok Folytogat ez az érzés mert belül tudom, hogy nem vagyok önmagam, és már látni sem fogom Úgy érzem megfulladok, de az akasztófa már nem bír el Feszül a kötél a nyakam körül, vagy csak a két kezed szorít erősen? Szabad vagyok mégis rohanok, és a láncok visszarántanak a mélybe Mi már az otthonom, talán van kiút.. De lehet nem is keresek, mert itt megnyugodtam végre Ahhoz hogy meglelj, nem kell mást tenned Állj elém, nézzünk farkasszemet Van ott valahol bennem egy sötét szeglet De siess mielőtt elvesztem az eszemet
9.
Lassan télbe fordulnak a napok Néha megpróbálom, néha feladom Kihűlt a szobám, hideg ha felkelek Hitványul keresve a megfakult emléked Annyi mindent jó lenne még egyszer megélni Miért kerül mindenembe melletted ébredni? Emlékszem még, bár már elég rég volt Arcod nem több, mint egy halvány folt Ketten sétáltunk a világ szélén Együtt a sötétben, kialudt fényként Hideg van, lassan újra érzem a fehér telet Leülök egy öreg padra, mint annak idején veled
10.
Minden reggel újra élsz Új esély, hogy jobb legyél Kint látod a néma lombokat Es mégis halk dallamot mesél A világodban nincs árnyék Elmaradt már a rossz szándék Várod a percet, hogy segíts máson És ennél nem kell nagyobb ajándék Nem kell tedd mit a világ kér Mert attól minden elme fél Hiába még nem látod a végét Ne a múltban keresd a békét! Várom a percet hogy észre vedd Már nem irányít senki az ég felett Bármit is teszel az életedben Azt szívből tedd hogy őszinte legyen Minden mit te jónak hiszel még Nem érdekel senkit sajnos rég Harcolsz egy jobb világért szüntelen, de biztos vagy benne hogy minden rendben? Reményt adnál, de nem lehet Amivel menthetnél pár életet Ezzel a képpel bántod magad Ami felemészti az énedet De hagyd mögötted a fájdalmat Ne hallgasd meg a rágalmat Karold fel akit tudsz és kell, és kiállts fel: Már nem érdekel! Én nem úgy látom, hogy minden rendben!
11.
Énmagam 04:29
Sorolhatnám évekig, hogy mi helyes és mi helytelen Adnék egy-két tanácsot, de csak azt tudom mi van énbennem Próbálom elmondani Mik a legsötétebb titkaim De félek elijesztelek örökre oda, hol csak félelem él a képzelet partjain A teljes eszmei üresség A fény a sötétség mélyén Az égig érő erőd A szakadék a repülés végén A suttogás az agyadban A hang a néma szobában A végzet a túlvilágban ez vagyok mind, énmagam! Látom félsz ami meglepő, mivel a te kezedhez vér tapad Hiába próbálsz utánam futni, mert nem én leszek az, ki alulmarad Nincs olyan ember, ki elénk ide állna, Mert ez itt barátom, egy törött elme ideálja! Szenvedek, már belül fáj, Fájdalommal inhalál, A kép mit nap mint nap látok, Kihasználás, csalódások Felemelkedett a halál fája Majd lent rád nevetek az ítéletre várva
12.
Üdvözöllek tudatalatti, gyere beszéljünk Neked hála mi már mindent megéltünk Fájdalmat, gyötrődést, Mint a testben a kés Ki tart engem őrületben Mióta megszülettem Kizár magából elpusztít, vagy csak megvakít Ne láthassam hova tartozom S a gonosznak áldozom Időtlen idő, peregnek a percek Nincs erőm már szóra, a számból elvesznek Némaságba burkolózva A halállal csókolózva Elveszve saját zavartságomban Viccet félre téve, nézzetek körül Ki az ki még ennek veletek örül? Hol gyermekek, nemzetek esnek el veletek S a vágóhídra viszitek tetemüket Zárj ki magadból, ölj és vakíts meg Ne láthassam kérlek, hogy én is közétek tartozom S ártatlanok vére folyik kardomon Néha éjjelente beszélek Tudjam létezek-e Lehet már elenyésztem A világgal, térrel Az egész emberiséggel Földben rohad a testem Vagy a tengerben fuldoklik lelkem És talán mikor majd felnyitják a fejem Beleláthatok az elmémbe Megtalálom életem lényegét Miközben kihűl a testem És elhagyok minden fájdalmat Lassan felnézek az égre A halálra várva megtalálom mi a törött elmém ideálja

credits

released July 1, 2018

license

all rights reserved

tags

about

Idol Of A Broken Mind Baja, Hungary

contact / help

Contact Idol Of A Broken Mind

Streaming and
Download help

Report this album or account

If you like Idol Of A Broken Mind, you may also like: