1. |
Jövőkép
02:03
|
|||
-Látod már?
-Igen látom..
-E hely volt, hol álmunkat..most sivatag
-Sok cél volt, de nem volt elég. Most nincs semmi. Semmi, mi segítene kimászni a mélyből. Pedig kerestem..kerestem szüntelen.
-Nem nyughat a lelkem. Nem törődhetek bele a reménytelenségbe. Rég volt már, igen rég.. de felejteni nem lehet
|
||||
2. |
Áldozat Vagyok
03:52
|
|||
Kevés vagy, mert túl nagy a szíved
Darabokra törve elosztogatod
És mindezek után még mindig azt hiszed,
lesz ki viszonozza áldozatod?
Elzsibbadtam,
mert vállat neked csak én adtam!
Nem látok már,
a szememben az ér elpattan!
Fejem fölött verejtéktől
roskadozó felhő,
kerget engem mint egykor én téged,
s téged pedig ő!
Az a hely már messze van,
nem is látom, miből lett
ez a romlott ember!
Nem kell figyelj, hogy lásd
nem ártott, ki tenyerét tartja
de kérni nem mer!
Szétrobbant az indulat!
Törtem magam eleget!
Hogy hihetsz még annak,
aki mindenkit csak hiteget!
Melléd álltam volna, de
felnyitottad a szememet!
Nem hiszek már benned sem,
törtem magam eleget!
|
||||
3. |
Az Ítélet
04:41
|
|||
Már látható a sors,
megíródott a vég,
Hát ránk szakad a fekete
felhőkben fuldokló ég!
Összeomlik minden,
a romok ránk zuhannak,
A régen őrzött álmok
holttestek alá fulladnak!
Átszakad a gát,
ami feltartotta a valóságot,
A törmelékes víz
elnyel minden hazugságot!
A világot az igazság árasztja majd el,
És a mi napunk mar többé nem kel fel!
Felvirradt hát a pusztulásunk napja,
Kevés lesz ide a világ összes papja
Itt az idő, az ítélet eljött értünk,
Feloldozást már hiába remélünk!
Testvéreink temetjük a szennyezett földbe,
Ellenségeink fejét hajtjuk anyai ölbe
Most kezd felgyúlni az összetartás lángja?
Csak egy haraggal táplált éghetetlen fáklya.
Felvirradt a napja!
(A pusztulásunk napja!)
Kevés minden papja!
(A világ összes papja!)
Az idő eljött értünk!
(Az ítélet eljött értünk!)
Feloldozást hiába remélünk!
Megszűnik a világ, amit nem is szerettünk,
De mégis életünkért sírva könyörgünk
Már nincs mibe kapaszkodni, elsodor az ár,
De ne sírj barátom, nekünk most a halál jár!
|
||||
4. |
Szárazságba Születve
03:08
|
|||
Valamit várok, hadd jöjjön:
van remény!
Itt állva a kipusztult világ közepén!
Lépni nagyon nehéz, a parázstól,
de sietnem kell:
menekülök a mától!
Rohanva keresek egy új helyet,
hol újrakezdhetném az életet, mert
ide a szárazságba születve,
már nem maradt senki, csak én és te!
Hegyen és völgyön átverekedve,
keresem már, hogy hol lesz a vége?
Fák szakadnak le, elém az útra
Vérző sebek kínoznak, újra és újra
Nem üldöz más, csak a homokvihar,
mivel itt már lassan minden kihal
Sötét az ég, a fény amit várok
Sivatag lett, mi egykor otthon volt
Az első jelig, meg nem állok,
ami megmondja, hogy nincs már gond
Romhalmazokon, átverekedve
várom már, hogy hol az út vége?
|
||||
5. |
Letaszítottak Éneke
05:19
|
|||
Közeleg a nap mikor,
össze kell majd fognunk!
Hamis prófétáinkat,
örökre elhantolnunk!
Vérbe fogjuk fojtani,
a hazugot, s barátait!
Eleget ült már felettünk,
szakítsuk le szárnyait!
Félelme, árnyékban próbál
zsákutcába vezetni
Falakat emel, házakat bont,
vérünket üldözi
Fél tőlünk, mert minket
sosem tud megállítani
Féreg menekülj, nem sokára
rád fogunk találni!
Már látom, hogy fázol
nézem ahogy sírsz
nevetek, mert
már most nyakadon a kötél!
|
||||
6. |
Otthont Vesztettek
04:27
|
|||
Mi már mindent elvettünk tőle,
s lassú szenvedését némán tűrte!
Haraggal perzseltük fel a hátát
Így hogy alhatná örök álmát?
Sosem volt szüksége ránk
Testvéreim, elhagyott anyánk!
Szerettünk itt lenni
Pillanatra fontosnak tűntünk
Kihunyt a tűz, melyet
oly régóta őrzünk
Szerettünk itt lenni
Tengereink, mélykékben játszottak
Szemeink ellenben,
téli sötétségben mártóztak
Füstbe burkolóznak gondolatai
Erősen próbál levegőért kapkodni
Negédes folyói olajtól elzárva
Gondolkoznak, mit hagyhatnak még hátra
Sosem volt szüksége ránk
Testvéreim, elhagyott anyánk!
Most imát mondunk érted
Hasítsd fel ránk forró méhed!
|
||||
7. |
Öntudatlan Pánikbeteg
03:39
|
|||
Félelemmel gyilkold fajtád saját véred
Életeddel védd a gazdád védd a néped
Fegyvert kézbe, attól kapsz majd üdvösséget
Kapj már észbe, mások érdekeit véded!
Küldd előre a néped, ha véded
Az aknamező lesz a véged
Végül lyukas szívvel a mocsokban fekve
Nem tudod mire volt jó ez az élet!
Mocsokban úszó lelked
Menthetetlenül elfelejted
Báb vagy egy hadseregben
Mely nem beszél csak végletekben
Az ösztön kontrollálja testedet
Öntudatlan pánikbeteg
Rettegésbe kódolt gép vagy
Agymosott lény, szívedben fagy
Része lettél a rendszernek, mi nem ereszt el
Zűrzavarral, dicsfénnyel
Hazugsággal, pénzzel
Holtak közt úszó lelked
Mindörökké elfelejted
|
||||
8. |
Sötét Szeglet
06:14
|
|||
Nem látom magam,
mert a sötétben megvakultam
Kereshetsz a szobában,
de a tömegben mind én vagyok
Csak zajt hallok pedig megsüketültem
Én üvöltök, de mégsem hallotok
Folytogat ez az érzés
mert belül tudom,
hogy nem vagyok önmagam,
és már látni sem fogom
Úgy érzem megfulladok,
de az akasztófa már nem bír el
Feszül a kötél a nyakam körül,
vagy csak a két kezed szorít erősen?
Szabad vagyok mégis rohanok,
és a láncok visszarántanak a mélybe
Mi már az otthonom,
talán van kiút..
De lehet nem is keresek,
mert itt megnyugodtam végre
Ahhoz hogy meglelj, nem kell mást tenned
Állj elém, nézzünk farkasszemet
Van ott valahol bennem egy sötét szeglet
De siess mielőtt elvesztem az eszemet
|
||||
9. |
Gyönyörű Fájdalom
04:37
|
|||
Lassan télbe fordulnak a napok
Néha megpróbálom, néha feladom
Kihűlt a szobám, hideg ha felkelek
Hitványul keresve a megfakult emléked
Annyi mindent jó lenne
még egyszer megélni
Miért kerül mindenembe
melletted ébredni?
Emlékszem még, bár már elég rég volt
Arcod nem több, mint egy halvány folt
Ketten sétáltunk a világ szélén
Együtt a sötétben, kialudt fényként
Hideg van, lassan újra érzem a fehér telet
Leülök egy öreg padra, mint annak idején veled
|
||||
10. |
Minden Rendben?
04:00
|
|||
Minden reggel újra élsz
Új esély, hogy jobb legyél
Kint látod a néma lombokat
Es mégis halk dallamot mesél
A világodban nincs árnyék
Elmaradt már a rossz szándék
Várod a percet, hogy segíts máson
És ennél nem kell nagyobb ajándék
Nem kell tedd mit a világ kér
Mert attól minden elme fél
Hiába még nem látod a végét
Ne a múltban keresd a békét!
Várom a percet hogy észre vedd
Már nem irányít senki az ég felett
Bármit is teszel az életedben
Azt szívből tedd hogy őszinte legyen
Minden mit te jónak hiszel még
Nem érdekel senkit sajnos rég
Harcolsz egy jobb világért szüntelen,
de biztos vagy benne hogy minden rendben?
Reményt adnál, de nem lehet
Amivel menthetnél pár életet
Ezzel a képpel bántod magad
Ami felemészti az énedet
De hagyd mögötted a fájdalmat
Ne hallgasd meg a rágalmat
Karold fel akit tudsz és kell,
és kiállts fel: Már nem érdekel!
Én nem úgy látom, hogy minden rendben!
|
||||
11. |
Énmagam
04:29
|
|||
Sorolhatnám évekig,
hogy mi helyes és mi helytelen
Adnék egy-két tanácsot,
de csak azt tudom mi van énbennem
Próbálom elmondani
Mik a legsötétebb titkaim
De félek elijesztelek örökre oda,
hol csak félelem él a képzelet partjain
A teljes eszmei üresség
A fény a sötétség mélyén
Az égig érő erőd
A szakadék a repülés végén
A suttogás az agyadban
A hang a néma szobában
A végzet a túlvilágban
ez vagyok mind, énmagam!
Látom félsz ami meglepő,
mivel a te kezedhez vér tapad
Hiába próbálsz utánam futni,
mert nem én leszek az, ki alulmarad
Nincs olyan ember, ki elénk ide állna,
Mert ez itt barátom, egy törött elme ideálja!
Szenvedek, már belül fáj,
Fájdalommal inhalál,
A kép mit nap mint nap látok,
Kihasználás, csalódások
Felemelkedett a halál fája
Majd lent rád nevetek az ítéletre várva
|
||||
12. |
Egy Törött Elme Ideálja
08:43
|
|||
Üdvözöllek tudatalatti,
gyere beszéljünk
Neked hála
mi már mindent megéltünk
Fájdalmat, gyötrődést,
Mint a testben a kés
Ki tart engem őrületben
Mióta megszülettem
Kizár magából elpusztít,
vagy csak megvakít
Ne láthassam hova tartozom
S a gonosznak áldozom
Időtlen idő, peregnek a percek
Nincs erőm már szóra, a számból elvesznek
Némaságba burkolózva
A halállal csókolózva
Elveszve saját zavartságomban
Viccet félre téve, nézzetek körül
Ki az ki még ennek veletek örül?
Hol gyermekek, nemzetek esnek el veletek
S a vágóhídra viszitek tetemüket
Zárj ki magadból, ölj és vakíts meg
Ne láthassam kérlek,
hogy én is közétek tartozom
S ártatlanok vére folyik kardomon
Néha éjjelente beszélek
Tudjam létezek-e
Lehet már elenyésztem
A világgal, térrel
Az egész emberiséggel
Földben rohad a testem
Vagy a tengerben fuldoklik lelkem
És talán mikor majd felnyitják a fejem
Beleláthatok az elmémbe
Megtalálom életem lényegét
Miközben kihűl a testem
És elhagyok minden fájdalmat
Lassan felnézek az égre
A halálra várva
megtalálom mi a törött elmém ideálja
|
Streaming and Download help
If you like Idol Of A Broken Mind, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp